Cikkek

Született áldozatok?

Hazánkban évente 220 ezren válnak bűncselekmény áldozatává. A lakosság túlértékeli a formális társadalmi kontroll lehetőségeit, az informálisét (család, iskola, szomszédság) viszont alulértékeli. Milyen szubjektív és objektív okai vannak a sértetté válásnak? Mit lehet tenni azért, hogy ne legyünk áldozatok?

Cesare Beccaria (1738?1794), az olasz felvilágosodás kiemelkedő alakja 1764-ben lefektette a büntetőpolitika két alaptézisét: 1. A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint büntetni. 2. A büntetés célja pedig nem más, mint megakadályozni, hogy a bűnös újabb károkat okozzon polgártársainak és másokat visszatartani attól, hogy hasonló károkat okozzanak. ?Meg akarjátok előzni a bűntetteket? ? teszi fel a kérdést Beccaria. ? Tegyétek, hogy a törvények világosak, egyszerűek legyenek, és hogy a nemzet egész ereje azok védelmére összpontosuljon, s egyetlen része se használtassék fel megsemmisítésükre. Tegyétek, hogy a törvények ne annyira az emberek osztályait, mint inkább magukat az embereket szolgálják. Tegyétek, hogy az emberek tartsanak tőlük. De csakis tőlük tartsanak. A törvényektől való félelem üdvös, de végzetes és melegágya a bűnöknek az embereknek embertől való félelme.?

A jogállam büntetőpolitikája is a bűn megelőzésére és a célszerű büntetés alkalmazására épül. Alapvető dilemma annak eldöntése, hogy a büntetőpolitika mit tekintsen a büntetés céljának: a megtorlást, az elrettentést, a bűncselekmény elkövetésének megelőzését, a rehabilitációt vagy ezek különböző kombinációit, és mindazonáltal mennyire fogékony az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása iránt. A mai büntetőpolitika is ismeri a megtorló szemléletmódot: az állam a megsértett jogépséget ily módon állítja helyre. A prevenciós felfogás a társadalom tagjait akarja visszatartani a bűnözéstől, míg az elkövetőt a bűnismétléstől. Napjainkban egyre nagyobb teret kap az áldozatvédelem, ami azt jelenti, hogy a büntetőjognak a megelőzésben, a büntetőeljárás során és a büntetés végrehajtásában is kiemelt figyelmet kell fordítania a sértett helyzetének rendezésére, speciális jogainak védelmére.
Az áldozatvédelem terén az elmúlt negyedszázadban több intézkedés is történt Európában. Így az Európai Áldozatvédő Fórum javaslatára az Európa Tanács 1990-ben február 22-ét a bűncselekmények áldozatainak napjává nyilvánította. Az EU-országok kormányait képviselő tanács pedig 2012. október 4-én elfogadta azt az új jogszabályt, amely a bűncselekmények áldozatainak jogait erősíti. A sértetteket érintő minimumszabályokról szóló uniós irányelvet a tagországoknak három éven belül kell átültetniük nemzeti jogrendszerükbe.

Pintér Sándor belügyminiszter a bűncselekmények áldozatainak napján, idén február végén kijelentette: ?a diktatúra után jelentős erőket fordítottunk arra, hogy senki ne bűnhődjön ártatlanul?, és egyértelművé vált, hogy az áldozatok nagyobb figyelmet igényelnek. Ezért 1990-ben kormányhatározat, 2005-ben törvény született az áldozatok védelme érdekében, majd 2011-ben újabb kormányhatározat létrehozta a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsot. A belügyi tárca vezetője szerint a társadalmi szolidaritás jegyében mindent meg kell tenni az áldozatok szenvedéseinek, kárának enyhítéséért. Egyúttal figyelmeztetett, hogy eltolódnak a határok, ha az állam teljes egészében átveszi a felelősséget a résztvevőktől. Ezért meg kell találni a helyes arányokat: mi az, amit az állam vállal, és mire kötelezi az elkövetőket. Az áldozatpolitika jelentősége napjainkban felértékelődött, ami a büntető igazságszolgáltatás koncepciójának megváltozásával hozható összefüggésbe. Az új szemlélet figyelembe veszi az áldozatot ért sérelmet, fontosnak tartja a kártalanítást, emellett az elkövetőkre is odafigyel, és a társadalomba való visszavezetésükre fókuszál.

A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény 2006. január 1-jén lépett hatályba. A jogszabály alapján az áldozattá vált személyek egyebek közt ingyenes tájékozódhatnak arról, miként tudják érvényesíteni fizikai, társadalmi, anyagi káraik enyhítését. A törvény emellett meghatározza az áldozatok részére biztosított szolgáltatásokra (érdekérvényesítés elősegítése, azonnali pénzügyi segély, jogi segítségnyújtás) és az állami kárenyhítésre való jogosultság feltételeit, a támogatások körét, illetve azt is, hogy milyen szervezeti keretek között működik az állami áldozatsegítés.

Az állam által fizetett kárenyhítés általában egyösszegű. Azonnali pénzügyi segélyként az Áldozatsegítő Szolgálat fedezi az áldozat lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, továbbá a gyógyászati és kegyeleti jellegű rendkívüli kiadásait, ha az áldozat ezen kiadások megfizetésére nem képes. A segély legmagasabb összege megegyezik az alapösszeggel, amelynek mértéke a tárgyévet megelőző második év ? a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett ? nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének 43 százaléka. A segély legmagasabb összege 2014-ben 95 890 forint. A kárenyhítés a bekövetkezett kár nagyságához igazodik. Ennek megfelelően az egyösszegű kárenyhítés az alapösszeg ötszörösét meg nem haladó kár száz százaléka; az alapösszeg ötszöröse és tízszerese közötti kár 75 százaléka; az alapösszeg tízszeresét meghaladó kár fele, de legfeljebb az alapösszeg tizenötszöröse.
Balatoni Monika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára úgy látja, hogy nagy a média felelőssége. Szerinte a sajtónak nemcsak a bűncselekményeket kellene megjelenítenie, de a megoldást is fel kell tudnia mutatni, például azt, hogy hová, milyen szervezetekhez lehet fordulni hasonló esetekben.

Korinek László akadémikus, kriminológus szerint a megszaporodott és erősen aszimmetrikus médiatudósítások félelmet, szorongást generálnak. A bűnügyi tudósítások befogadói számára a bűnözés szinte kizárólag az erőszakos bűnözés, amiknek virtuális elkövetőjétől (a látottak mintája szerint) ő sem tudja magát megvédeni. Kevésbé vigasztalja, hogy majd a talpraesett detektív ugyan felderíti az ügyet, de mint egy még soha nem próbált ismeretlen helyzettől, a bizonytalantól szorong, bizalmatlan az idegenekkel szemben, zárja a lakását, vagyis az egész társadalom a krimiéhségét mint egyfajta szellemi kábítószerezést a közösségi kapcsolatok lazulásával, atomizálódással, depriválódással fizeti meg. A pécsi jogászprofesszor szerint ebből szinte logikusan következik, hogy a kriminálpolitikában is helytelen előítéletek forrása az ilyen bűnözésábrázolás. ?A népesség abban a mechanizmusban hisz, hogy az erősebb, jobban kiképzett és felszerelt rendőrség, súlyosabb büntetések, szigorúbb büntetés-végrehajtás a megoldás a bűnözéssel szemben. A lakosság alaposan túlértékeli a formális társadalmi kontroll lehetőségeit, az informálisét (család, iskola, szomszédság) viszont alulértékeli? ? állítja A félelem a bűnözéstől című kötetében Korinek László.

Évente mintegy 220 ezer ember válik bűncselekmény áldozatává, sértettjévé Magyarországon. Míg az ismertté vált bűncselekmények száma 2010-ben 428 ezer volt, 2013-ra ez 358 ezerre csökkent. Szintén kevesebb ? 115 ezer helyett 92 ezer ? közterületi bűncselekmény történt.

Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) szakértői szerint a sértetté válásnak szubjektív és objektív okai vannak. A szubjektív ok a kiszolgáltatottság, a függő viszony, az óvatosság hiánya, a gondatlanság, a szükséges vagyonvédelem elmulasztása, a felelőtlenség, a figyelmetlenség, a tartós konfliktushelyzet, valamint a védekezésre képtelen állapot. Objektív ok a környezet közömbössége, a terület elhanyagoltsága és kivilágítatlansága. Mindezen okok együttesen könnyítik meg a bűnelkövetők dolgát, és növelik az áldozattá válás kockázatát.

A nők sérelmére elkövetett bűnesetek jelentős része a családon belüli erőszak kategóriájába tartozik. Ezen bűncselekményeket elsősorban a jelenlegi vagy volt házastárs, élettárs, közeli családtag követi el. Miközben a családon belüli erőszak egyre nagyobb nyilvánosságot kap, még mindig magas a látencia. A nők gyakran válnak lelki bántalmazás, testi sértés, zaklatás, nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjévé.

A gyermek- és fiatalkorúak főként családon belüli erőszak, iskolai erőszak és vagyon elleni bűncselekmények áldozatai lesznek. Gyakori a kiskorú veszélyeztetése, a tartás elmulasztása, a szemérem elleni erőszak, a testi sértés, a kényszerítés, a lopás, a zaklatás, a zsarolás, a rablás és a garázdaság. Tetteiket nagyobbrészt egymás sérelmére követik el.

Az idősek sérelmére elsősorban besurranásos-, betöréses-, trükkös-, zseblopásokat és trükkös csalásokat, rablásokat követnek el. Számtalanszor alkalmazzák velük szemben a házalással elkövetett csalásokat és lopásokat. Az ORFK szakértői szerint sokszor előfordul, hogy a korosztályhoz tartozó férfiak kocsmák törzsvendégeként, idegen nőkkel ismerkedve válnak az erre a körre specializálódott elkövetők áldozatává.

Az Áldozatsegítő Szolgálat az áldozatok számára személyre szabott felvilágosítást nyújt alapvető jogaikról és az őket megillető egészségügyi és szociális ellátásokról. Közreműködik nyomtatványok kitöltésében, hivatalokkal való kapcsolatfelvételben, de segítenek az ellopott okmányok költségmentes pótlásában is. A legtöbb területi szolgálat a bűncselekményt követő trauma feldolgozásához pszichológus segítségét is fel tudja ajánlani. Ha áldozattá vált, hívja az éjjel-nappal ingyenesen elérhető 06-80-225-225 telefonszámot.

Forrás: http://www.jogiforum.hu/hirek/31651

 

Ne bőgjek, én provokáltam

Mikor édesanyám utoljára itthon volt a kórházból, beszélgettünk. Megígértette velem, hogy új életet kezdek, elválok ettől a szemétládától. Sajnos nem érhette meg, hogy beváltottam az ígéretem, pedig biztosan nagyon örülne neki, ha látná, hogy megmenekültem és boldog vagyok? ? meséli Klára, akit férje hosszú éveken keresztül vert, volt, hogy a gyerekeik előtt alázta meg. ?Nagyon szívesen segítek az én történetemmel a többi nőnek, aki még nem mert lépni? ? mondja a Facebook-csoportról, melyben az övéhez hasonló kapcsolatokból menekülő nők segítik egymást.

Klára három hónappal az esküvő után kapta az első pofont a férjétől. A férfi inni kezdett, miután elvesztette a munkahelyét, még nyolc hónapos terhesen is megütötte Klárát:

Úgy megvert, hogy kék-zöld voltam, fojtogatott, és a földre kerültem. Még a földön fekve belém rúgott párat, és közölte, hogy ne bőgjek, én provokáltam ki a verést, mert beleugattam, hogy mire költi a pénzt, ha neki sör kell, akkor sört vesz. És innentől sokszor kaptam, egy idő után már józanon is, ha vitánk volt, ütött.

A lányuk megszületése és édesanyja halála után Klára depressziós lett, és tovább élezte a konfliktust, hogy nem akarta közel engedni magához a férjét: ?Ebből aztán még több vitánk volt, és még többet kaptam. Egyik nap, egy reggel óta tartó verés után bevettem egy csomó gyógyszert, hogy véget vessek a pokolnak, de aztán a két gyerekre néztem, és rájöttem, nem tehetem ezt velük. Elkezdtem hánytatni magam, próbáltam sok tejet inni, és hívtam a mentőket. Mire kiértek, nagyjából kihánytam mindent, de azért bevittek.?

Sikerülhet talpra állni

Klára még ezután is több mint két évig maradt a férjével, mielőtt elszánta magát, hogy elválik, de elköltözni ekkor sem tudott: ?Miután a gyerekek szeme láttára összevert úgy, hogy a fotellal együtt borultam fel, és a lányomnak kellett elmennie anyósomért, hogy segítsen felállni, összepakoltam a cuccait, és odaadtam az anyjának, akivel egy telken éltünk, közöltem, hogy vége van, el akarok válni, mert így nem élhetnek a gyerekeim. De a veréseknek ezzel sem lett vége.? Korábban is el akart már jönni, de nem volt pénze rá: a családi pótlékot a férje nevére kapták, pénze csak a takarításból volt egy ismerőse apósánál.

Közben Klára megismerkedett valaki mással: először a lelki társa volt, a barátságból pedig szerelem lett. Mégis még akkor sem tudott elköltözni, amikor már a férje is elfogadta, hogy talált valaki mást. Végül barátai segítségével tudott elköltözni: ?Kedves barátnőm és ismerősei dobták össze a pénzt autóra, amivel a gyerekek és az én ruháimat elhozhattam, és arra, hogy legalább az első hónapban legyen mit ennünk. A párom szülei is segítettek, kifizettek egy albérletet és a kauciót, így kezdtük meg az új életünket.?

Klára új férjét a két nagy gyerek is apának szólítja, ő pedig sajátjaként neveli őket. Klára azt reméli, hogy története segít más nőknek is kilépni a megalázó, bántalmazó kapcsolatokból: ?Hét év pokol volt az életemből, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Tudom, vannak nálam rosszabb helyzetben lévő nők, de tudniuk kell, hogy nem szabad feladni, mindig sikerülhet talpra állni.? Az új családban végre boldog, fiatalabb párját a korkülönbség ellenére jó apának és társnak tartja.

Hivatal helyett a Facebook

Fontos kérdés, hogy ki tud segíteni a hasonló helyzetbe került nőknek ? Klára a problémájára hivatalos úton nem kapott hathatós segítséget:

Az a tapasztalatom, hogy a bántalmazott nőknek teljesen hátat fordít a társadalom, a hivatalok és mindenki. Voltam a polgármesteri hivatalban, kértem, adjanak egy bérlakást pár hónapra, hogy talpra tudjak állni, és biztonságba tudjak menni a gyerekekkel, de nem segítettek. Úgy tettek, mintha nem látnák, hogy a fél fejem kék-zöld, a kezeim lilák. Voltam a családsegítő szolgálatnál, ugyanígy jártam. Adtak egy listát az anyaotthonokról, és mondták, hívjam végig őket, hogy tudnak-e fogadni, de készüljek fel, hogy három-négy hónap a várakozási idő, mert sokan várnak elhelyezésre.

Sőt, mikor anyósom bement, hogy csináljanak velem valamit, mert nem fizetek a rezsibe, még engem vettek elő, hogy vagy belépek a munkahelykereső programjukba, vagy elveszik a gyerekeket. Kaptam is a gyámhatóságtól papírt, hogy igazoljam, miből tartom el a gyerekeket, mert a családi pótlék 22 ezer forintos összege nem elég két gyermek és egy felnőtt havi szükségleteihez ? mintha nem vettem volna észre, kösz hogy szóltatok.

Az Újrakezdés Facebook-csoport azért jött létre, hogy a hasonló helyzetből kitörni próbáló nők segíthessék és támogathassák egymást. A link a nyilvános Facebook-csoportra mutat, melyet mindenki látogathat, a zárt csoport csak a tagoknak elérhető. A biztonság kedvéért a zárt csoportra még rákeresni sem lehet, csak az alapító, Eszter és admintársa, Dóra adhatnak hozzá tagokat, ezt a nyílt oldalon lehet kérni. Nyár végén indultak, mára több mint 500-an vannak, persze aktívan ennél kevesebben vesznek részt a hétköznapi működésben.

Segítő társaság

Ez a csoport bántalmazó kapcsolatukat elhagyó nőknek, anyáknak szeretne segíteni ruhák, bútorok, gyerekcuccok stb. felajánlásával.

írja magáról az oldal, de mára ennél jóval többet nyújt a tagoknak: ?A csoporttagok emellett megosztják a tapasztalaikat, és bátorítják egymást egy áldozathibáztatás-mentes, támogató közegben? ? meséli Dóra, aki munkája mellett civilben foglalkozik az oldallal önkéntes alapon. Személyes találkozójuk is volt már: ?Ott persze csak néhányan voltak, de azért nagyon nagy élmény volt.? A csoportban bútorokat, háztartási eszközöket ajándékoztak már rászoruló tagoknak, de volt, akit ingyenes nyaralással vagy önvédelmi tanfolyammal segítettek ki. A bántalmazottak így segítők lesznek: ?Egy nagyon összetartó és segítő társaság kerekedett belőlünk, megbeszéljük a napi gondoktól kezdve az összes problémát és örömöt, ami jön az életünkben. Jelenleg egy olyan nőnek próbálok segíteni, akitől elvette a bíróság a kisfiát? ? mondta Klára.

Dóra szerint a társadalom igazságtalanul bánik az áldozatokkal: ?Erősen tartja magát a nézet, hogy ez a család belügye, amibe nem szabad beleavatkozni, és az a hibás, aki hagyja magát. Ilyen légkörben nem csoda, hogy az áldozatok, akiknek önbecsülése módszeresen leépül, maguk is elhiszik, hogy ők tehetnek a rossz bánásmódról, nekik kellene megváltozni, és saját szégyenüknek érzik, ami történik velük.? A partner sokszor fenyeget, zaklat, zsarol, miközben sok feleség saját anyagi függősége miatt képtelen kilépni a kapcsolatból. A NANE Egyesület kézikönyve szerint sok nő azért marad ilyen kapcsolatban, mert szégyelli magát, bízik a férfi megváltozásában, vagy saját magát tartja felelősnek a kapcsolat összetartásáért.

Kiszakadt a melle

Ez a csoport nemcsak az újrakezdésben segít, de gyűjtőhelye lett a külvilág felé néma, de sorstársaikkal nyíltan beszélő asszonyoknak. Egymást támogatjuk, szép és értékes kapcsolatok születnek itt? ? mesélte egy tag, aki jelenleg könyvet ír történetéről. Őt úgy megverték, hogy kiszakadt a mellimplantátuma (a bántalmazást a férfi is elismerte, de azt vitatja, hogy miatta szakadt volna ki az implantátum). Olyan tag is van egyébként, akit nem vert a férje, de a válás után pénz és segítség nélkül maradt: ?Megszűnt a munkaköröm, leszázalékoltak, sokat betegeskedek, épp egy vállműtéten vagyok túl. Sok évet éheztünk, fáztunk. Most ahol lakunk, jó, éhezni nem éhezünk, de az albérletet csak nyögve tudjuk fizetni. Nincs semmilyen lakcímem, hajléktalannak nyilvánítottak? ? mondta élethelyzetéről. A csoportot megkérdeztük a bántalmazott férfiakról is, de csak olyan férfi tagjuk van, akit gyerekként (tehát nem felnőttként, párkapcsolatban) bántalmaztak, vagy aki segítőként, beszélgetőtársként vesz részt a csoport életében.

Spronz Júlia, a Patent Jogvédő Egyesület (teljes nevén a Patriarchátust Ellenz?k Társasága) jogsegélyszolgálatának vezetője az Indexnek elmondta: a Facebook-csoport eredetileg azért indult, hogy a párkapcsolatból kilépő nők szükségleteit segítsen biztosítani. Ezzel együtt az az előnye is megvan, hogy a bántalmazott nőknek segít kialakítani egy támogató sorsközösséget. Spronz szerint a bántalmazó párkapcsolat sosem az első pofonnal indul, már ezelőtt elkezdődik egy hatalmi eltolódás, ráadásul a bántalmazó szeparálja az áldozatot a külvilágtól, aki úgy érzi, egyedül van a problémájával, és viszonyítási pont nélkül a realitásérzéke is sérül ? egy önsegítő csoport éppen azt az üzenetet tudja közvetíteni, hogy az áldozat nincs egyedül.

Spronz leszögezte: a bántalmazásért mindig teljes mértékben a bántalmazó felel, még ha gyakori feltételezés is, hogy a bántalmazott nő provokálja ki a verést. Ezzel nem minden pszichológus ért egyet: Ranschburg Jenő például A meghitt erőszak című könyvében olyan pszichológiai játszmákat is bemutat, melyekkel (például egy gyermekelhelyezési pert befolyásolandó) nők provokálják a férjüket. Spronz Júlia szerint a provokáció mítosz, melynek az a célja, hogy a nőket elhallgattassa és a hitelességüket kétségbe vonja: a bántalmazó férfiak ezzel próbálják igazolni, hogy verik a feleségüket. Spronz szerint a férfiak sok esetben azt értelmezik provokációnak, hogy a feleségük egyenlő jogokat követel magának, például elvárja, hogy a férj több házimunkát végezzen, vagy mondjon le előjogairól.

A Patent Egyesület jogsegélyszolgálatot nyújt bántalmazott nőknek és gyerekeknek, de férfi áldozatok is fordultak már hozzájuk, nekik is segítettek. Az Újrakezdés nyilvános oldala a Facebookon érhető el.

Forrás: http://index.hu/belfold/2014/02/11/ne_bogjek_en_provokaltam/

Répássy: a családon belüli erőszak nem családi ügy, hanem súlyos bűncselekmény

A jövőben egyértelművé kell tenni, hogy a családon belüli, vagy hozzátartozói erőszak nem családi ügy, hanem súlyos bűncselekmény - jelentette ki Répássy Róbert a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkára az egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat keddi általános vitájában elmondott expozéjában.

Ismertette: a kapcsolaton belüli erőszak a társadalom széles rétegét érintő probléma. Éppen ezért vezeti be a javaslat - elfogadása esetén - a hozzátartozó bántalmazása tényállást a büntetőtörvénykönyvbe.

A tényállás hatálya alá tartozik a volt házastárs, volt élettárs, gondok, gondnokolt, gyám és gyámolt. Répássy Róbert hangsúlyozta: a tényállás megállapításának feltétele az együttélés, de az mindegy, hogy az elkövetéskor, vagy korábban éltek együtt az érintettek. A büntetéshez emellett szükséges a rendszeres elkövetés ugyanazon sértetten - tette hozzá. A módosítással 3 évig, illetve 1-5 évig történő szabadságvesztéssel lesz büntethető a hozzátartozóját bántalmazó.

Az államtitkár kiemelte azt is: széles körű társadalmi összefogás is szükséges az új tényállás hatékonyságához. Ehhez pedig átfogó tájékoztatásra és a sértettek bátorítására is szükség van, ebben pedig a kormány "számít a civilekre is".

Forrás: http://hvg.hu/itthon/20130514_Repassy_a_csaladon_beluli_eroszak_nem_csa